Szél vagyok
viharos szertelen
tovatűnő
mint a szerelem.

Felhő vagyok
bodros fehér
lótok-futok
a világnak
kék egén.

Ember vagyok
ezer szeszély
deresedő
őszi levél.

Hányszor fohászkodtam hozzád
Te bujkáló örökéletű
Érintsd meg hitetlen lelkem
Szánj reám egy áldásos percet
Könyörülj !

Magam vagyok.
Kevés, túl kevés
Hogy a csillagokon hagytad
Ujjlenyomatod.

Az élet koreográfiája

2007. máj. 18. 2007. máj. 18. 15:31, KantorIrma, 2 komment

Kategóriák: Vers

megszületni
                                         kínban vérben
kisgyermekként
                                           szép mesékben
szerelemben
                                     ellenszélben
öregkorban
                                    feledésben
temetésen
                                  feketében

Törött szárnnyal
jöttem e világra,
angyalt játszani
Neked.
Későn vettem észre,
tudnék repülni is
Veled.